2009. július 30., csütörtök

???Nyár???



Na el sem hiszem, hogy újra itt ülök és írogatom virtuális jegyzetfüzetem az itteni életemről, ami nemsokára véget ér….Amiért eltűnve érezhettetek az utóbbi időkben annak borzasztóan egyszerű oka van: nyári szünetünk volt és úgy döntöttem, hogy amíg pihenek addig a blog is megérdemel egy kis pauzát. De hétfőn újra munkába álltam és jön a bejegyzés is, amint láthatjátok, a ””””nyár””””” eddigi történéseit megpróbálom néhány sorban elétek tárni, mert azért van mit, meg kell hogy mondjam. Egyébként az évszak neve nagyon nem véletlenül van millió idézőjelbe téve, mert itt nincs ilyen, hogy nyár meg kellett, hogy állapítsam. Legalábbis idén biztos, hogy nincsen, mert ezt a takony, esős, hideg, szeles szart nem nevezném annak. Június végén volt másfél hetünk, amikor megmártottam hab testemet a Balti-tenger török fürdőnek nem nevezhető vizében….18 fok volt a víz 25 a levegő, de ezen a másfél héten kívül, 2 nap volt talán még amikor tesómékkal a székesfővárosban voltunk fenn, az volt még nyári idő……Azt csókolom, befejeződött…Node nem akarok itt H. Bóna Márta babérjaira törni, csak gondoltam megosztom Veletek mennyire véririgy vagyok az otthon 40 fokban strandra járó lángost ezerrel toló barátaimra….Szóval térjünk is át szerintem a beszámolóra, mielőtt még jobban belemerülnék itt a dolgokba. A svédeknél viszonylag későn ér véget az iskola, ha jól emlékszem olyan július 10-e körül végeztünk, aztán levezenyéletünk 2 tábort, ami piszok jó volt, ki egy szigetre 10 gyerekkel, kenu/kajakozás a Balti tengeren, horgászat, grill, napozás (és ez volt az a másfél hét amikor tényleg jó idő volt), és a 2 tábor után egy iszonyat jó Midsommarafton Kalmarban, felejthetelen élményekkel, amik ha nem is voltak a legkellemesebbek, de mindenestre feledhetetlenek. De itt kedves magyar olvasó, álljunk is meg egy szóra, mert joggal kérdezheted mi az a Midsommarafton. Svédországban ugye nagyon hosszúak az éjszakák télen és nagyon hosszúak a nappalok nyáron, és június 20-án az év leghosszabb napján (még itt Kalmarban sem ment le a nap teljesen egész nap), a svédek tradícionálisan (pirosbetűs ünnep), iszonyat nagyot kajálnak, aztán iszonyat módon seggrészegre issszák magukat, meg egy fa körül táncolnak, aztán tivornya az utolsó lélegzetvételig, node, hogy ezt megértsétek, belinkelek ide egy videót, és elmndom, hogy mindent de mindent ilyen módon képzeljetek el, mint ahogy a videón van (jó a ruházat az nem, de minden így zajlik). Ez Svédország fékevesztett orgiája szerintem.


Hasonló volt az enyém is, bár a bunyó kimaradt, mert nem Ölandon voltunk. Mindenestre a lényeg, hogy túléltem jó volt nagyon. Aztán megint táboroztattunk, majd tesómék tettek látogatást Nálam, voltunk ezer felé, Ölandon megcsodáltuk a királyi család nyári rezidenciáját, ahol jövőre az esküvő lesz. Hát mit ne mondjak…Nem egy vityinló, egy-két partyt el tudnék ott viselni. Megcsodáltuk továbbá Ölandon Svédország egyetlen fehér homokos strandját, most ámulhattok, de bizony ilyen is van ebben az ezerarcú országban, azt sajnálom csak, hogy az idő nem kedvezett itt Nekünk, hogy meg tudtunk volna fürödni….Természtesen felmentünk Stockholmba is egy napra, ez a város……No comment…..Szerelmese lettem úgy ahogy van…. A Vasa- múzeum egy csoda….,. Pedig ismerhettek nem vagyok egy nagy múzeumlátogató alkat , egy must to see dolog. Én 2 órán keresztül lenyűgözve ámuldoztam jobbra-balra. Aki esetleg nem tudná egy XVI- században elsüllyedt svéd hadihajó van teljes nagyságában kiállítva gyakorlatilag kifogástalan állapotban, ami így lehet elsőre nem tűnik érdekesnek, de ha ott vagy lenyűgöz, magával ragad a története, maga a látvány meg úgy minden…..Természetesen ha Stockholm, akkor már vidámpark is! Borzasztó büszke voltam nagyobb hugicámra, aki 23 éves kora ellenére kb. az állatsimogatóban a kecskétől is fél, de sikerült felrángatni szabadesés toronyba, meg még egy-két adrenalinpumpáló látványosságra. A nap végén elnyerte méltó jutalmát is, mert sikerül egy kereken kipörgetnem Neki 2 kiló csokoládét, szóval megérte! Továbbá voltunk egy jávorszarvas parkban is, mert azt hiszem nem hagyhattam el úgy az országot, hogy az egyik szimbólumot ne láttam volna élőben. Miután tesómék elmentek 1 hét volt hátra a vakációmból, és tiszteletemet tettem Kalmarban ahol a DVSC vendégjátékát tekintettem meg élőben, jó kis derbi volt, bár a 70. perctől örültem volna Magenheim doktor jelenlétének, mert igencsak a szívroham közelében voltam 20 percen keresztül 30 vérmes Loki szurkolóval egyetemben. Röviden, címszavakban tehát így teltek el a pihenés napjai. Most már hazafelé tekintgetek elég erősen, hisz egy hónap múlva már otthon leszek, ezerrel böngészem az állásokat, hogy folytassam dolgozó életem. Nem lesz egyszerű, de reméljük a legjobbakat. Kedves barátaim végszóként annyit, hogy hiányoztok, hiányoztak a jól megszokott fesztiválok, a sörözések, grillezések a velősözés Fürdeden, a strand egyszóval TI és még oly sokminden más! De remélem ha hazaérek azért egy piciny szeletkét még elkapok a hungarische nyárból, remélhetőleg Veletek! Egyenlőre ennyi, aztán még egy poszt tuttti lesz végszóként! Legyetek jók, nemsokára személyesen!

2009. június 10., szerda

Malmö, Dánia, Fjortisar



Blogíros kedvemben találtok aranyoskáim, szóval alászedek a dolgoknak! Tunya bácsi nemrég (van az már jó 3 hete is), meglátogatta a fővikingek déli szomszédját; Dániát, nomeg Malmöben is elidőzött kicsit! Érdekes módon történt az utazás illetve nem az utazás módja volt érdekes, hanem hogy fjortisokkal mentünk kőkeményen (a svédül beszélők tudják, miről beszélek, magyarul ezt nem lehetne leírni)! Tudni kell azt, hogy volt a centerben 4-5 fiatal, akik egész évben „dolgoztak” értem ezalatt, hogy néha zsúrokon segítettek, vagy sütit árultak, meg ilyen apró-cseprő dolgok, és cserébe ezek a fiatalok kapnak minden évben egy utat a Gardentől, hogy „elismerjék szolgálataikat”.
Ezúttal Malmöre és Dániára esett a választás. Nagyon nem volt egy egyszerű történet….Furcsálottam is az elején, hogy miért megy 4 gyerekkel 4 felnőtt, hát kellett….Már a vonaton Kalmarból Malmöbe olyan ricsaj, meg vihogás volt 4 órán keresztül, hogy egy óra után áldottam az eget, meg Magamat, hogy a notimat magammal vittem és Viktor barátommal nekiálltunk filmet nézni, így kimaradtunk a percenkénti vihogásokból és minden jóból ami ezzel jár! Szegény Lasse, meg Mia, már 1,5 óra után nem tudták kínjukban mit csináljanak! Na megérkeztünk Malmöbe természetesen hova máshova vezetett volna az utunk, mint az első Burger Kingbe, ebédelni, aztán be a hotelba szobákat elfoglalni! Nekünk srácoknak mázlink volt, mert a 4 fiatalból csak egy volt srác a másik három hölgyemény volt, így Nekem, Lassenak, Viktornak könnyebb dolgunk volt, mert csak egy gyereket kellett együtt aludnunk, de szegény Mia 3 csajjal volt egybezárva! Miután becuccoltunk a kölykök elzúztak vásárolni, mi pedig kipihenve az addigi fél nap fáradalmait leültünk FIKA-zni egy iszonyat jó kávézóban és élveztük a tavaszi napot (én meg a zsongás magam körül, mert tudni kell azt, hogy munkatársaimnak Malmö már zsúfolt város volt)! Oskarshamn után mondjuk nem csodálom…..
Aztán én is körülnéztem a malmöi shoppokban természetesen, mert napszümeveget akartam magamnak vásárolni, de abban az árkategóriában, ahol én gondolkozom ott már sajnos nagyon pöpecül kell hogy álljon a cucc és ilyet nem találtam, akkor még azt gondoltam, hogy majd Dániában a Fieldsben megveszem, úgyis nagy biztos van sok-sok szép Oakley, és lesz olyan ami jó lesz, hát volt is…, de erről majd kicsit később.
Estére kinéztünk egy mongol éttermet és sikerült is hála a jó égnek rávenni a gyerekeket, hogy oda menjünk vacsorázni ne pedig valamelyik MaxMcDonaldsBurgerKing kombó egyikébe! Baromi jót ettünk és nagyon feelinges volt a hely, mert te állítottad össze a vacsidat, aztán JuanCsuangPo meg megfőzte Neked a szemed előtt. Jah és mindezt potom 75 SEK-ért és annyiszor mentél vissza ahányszor akartál újratölteni a tányérodat, de sajnos nem volt turista szalámi (itt mit gondoltam Rád Sámpi…… ;))! Majdnem ott maradtunk mosogatni is kőkeményen, mert a kártyát, amit használtunk tudtunk nélkül a hotel kaucióként kicsit megcsapolta és egy laza 5000 SEK-et levett róla, csak ezt a svédektől igen nem megszokott módon elfelejtették közölni Velünk! Aztán rendeződtek a dolgok persze és nem lettem Mabel Wheeler hála a jó istennek.
Másnap reggel kilenckor indulás Dániába, vonattal, hídon, tudniillik a két országot összeköti egy közúti és vasúti híd, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre! Dániában az első megállónk és első szívszélütésem helyszíne is egyben a Fields nevű megaáruház volt. Skandinávia egyik legnagyobb bevásárlóközpontja. Volt sok gyönyörű napszemüveg, csak éppen dán koronában ugyanolyan áron, mint svédben, a böki csak annyi, hogy a két pénz között van egy 1,8-as szorzó a dánok javára, így a Ducati Oakley ott maradt a polcon és úgy döntött mégsem fog engem ékesíteni, majd meglátjuk talán Stockholmban talán találok valamit…..! Mocskosul drága Dánia tehát és nemcsak napszemüveg téren, hanem úgy mindenhogyan, minden ugyanannyi mint itt csak mondom a pénz erősebb egy cseppet….
Koppenhágából sajnos nem sokat láttam, mert fjortisarna-ék már nagyon mentek volna a Tivoliba, ami a város egyik nevezetessége, ezt tehát láttam, pár vidámparknak nem nevezném, mert inkább gyerekenek és rolatorral közlekedő kisnyugdíjasok adrenalinszintjét képes feljebb csavarni a legtöbb ride, de volt kettő amit élveztem én is azért, bár egyik korosztályhoz sem sorolnám magam! Aztán este 10 körül haza, természetesen ők még mindig energiától, meg godistól duzzadva, én meg lógó nyelvvel, hullafáradtan, napszemüveg nélkül! Másnap pedig a hazaút Oskarshamnba természetesen bömbölő mobiltelefonokkal, kéjes sikongatásokkal és minden egyéb tartozékkal! Nem volt egy egyszerű kirándulás de meg kell hogy mondjam, hogy élveztem, mert régen röhögtem ennyit a munkatársaimmal ezerrel szopatva különféle beszólásokkal a kölyköket :D:D! A vásárlási lázamat is lecsilapítottam egy kicsit, mert ha nem is napszemcsi, de egy óra azért befigyel! Egy ilyen (katt)! Hát ennyi lettem volna mára! Képek lesznek nemsokára no para! Csókoltatok mindenkit, legyen Nektek szép nyaratok, ha már Nekem nem lehet, csak tavaszom nyárnak csúfolva!

2009. május 26., kedd

Return of the Tunyáj!



Sejjhajj denevér!(A szakértők kipótolhatják a második sort). Kicsit félve fogok neki az új poszt írásának, mert tartok tőle, hogy kutya nem fogja már olvasni a soraimat, mert oly rég jártam már errefelé, hogy lassan már azt is elfelejtitek, hogy volt/van, kinek hogy egy Tunya nevű barátja, aki Európa egyik legszebb országában tengeti közel sem unalmas mindennapjait! Egyébként az ok, amiért mostanában nem jutott Rád időm kedves olvasó összetett. Egyrészt kitavaszodott itt felénk is és rengeteg felé megyek, programok vannak ezerrel és sokszor inkább a szabadban vagyok, vagy az erkélyen sütettem a hasam, mint a gép előtt rohadok! Az elmúlt heteket megpróbálom Nektek azért összezanzásítani! Londonból hazaérve más az első hétvégém sem telt eseménytelenül, közel sem, mert UKM-en voltunk! Gondolom most néztek, hogy má megint játsza itt a Fittipaldit ez a hülyegyerek és dobálódzik a svéd rövidítéseivel, de no para el is magyarázom sebtiben, mi a repedt here is ez! Mondjuk úgy, hogy ilyen ki-mit tud féleség a fiataloknak, akik megmutathatják egy zsűri előtt évente egyszer zenében, táncban, énekben, művészetben, hogy mennyire tehetségesek. Ez a cucc 3 fordulós, van egy megyei, egy régiós, és egy országos része! Én az eseményen az überduktig kameramann szerepét töltöttem be és gyakorlatilag olyan vágásokat csináltam, hogy másnap már maga George Lucas hívott, hogy meggondolta magát és mégis belevág a Star Wars következő részeibe, és velem képzelné el a dolgokat! Szóval megnyugodtam, Svédország után indulás Hollywoodba! Biztos állás, Trabant személygépkocsi és fullextrás putri biztosított igazi sparhettel, pottyantós árnyékszékkel a számomra.
Szóval ott tartottunk, hogy én kameráztam a rendezvényt. Láttam nagyon jó és tehetséges gyerekeket és borzasztó szarokat is! Itt jön egy kis csavar a történetbe, mert itt Svédországban szerintem sokszor túl porcelánkbábúként kezelik a gyerekeket (tiszta Mézi style a Shrekből)! Mert a ”gyerek” (hozzáteszem 14-18 éves kamaszokról van szó), nehogy sérüljön a kis üngyömböngyöm lelkivilága, nem tudhatja meg a zsűritől, hogy továbbjutott e és csak azokat hívják fel majd pár nap múlva akik továbbjutottak! Én az agyamat eldobtam ezen! Volt egy kommentem egy blogon pár hete ezzel kapcsolatban és ezt megosztanám Veletek is!
No: Igen ez a duktig, duktig, duktig, duktig hányásig hangoztatott dolog a fiataloknál, és én már párszor itt a munkahelyemen is szóvá tettem, hogy nem értem azt, hogy miért kell, a szart is mézzel kenegetni?? Egy gyors példa: UKM (Ung Kultur Möts) fesztiválunk volt 2 héttel ezelőtt. Nem tudom hallottatok e róla ez ilyen fitaloknak tehetségkutató verseny (amit persze svéd barátaink nem versenyként aposztrofálnak, mert akkor azzal megbánthatnák a gyereket), de az, mert 3 fordulós van egy helyi, egy régiós meg egy országos fordulója! A helyin voltam és bizony voltak olyan tánc és ének produkciók, amiket egy csapat baromfi elé nem tártam volna, nemhogy emberek elé, de ennek ellenére a zsűri mindenkinek 1000-el tolta, hogy mennyire wooow, meg hűűdee coool stb...Az egyik szünetben odamentem a főnökasszonyomhoz és megkérdeztem tőle, hogy ezt miért kell, amikor tisztán hallható volt, hogy a 15 éves kiscsaj szar volt, hamis volt, mint a bűn stb....A válasz a következő volt: Hát azért, hogy ne vegyük el a kedvét...Ugyanez volt a válasz arra, is, hogy miért nincs nyilvánosan kihirdetve ki megy tovább, és ki nem! Rendben van az, hogy ha mondjuk ez a verseny 6-7 éves korosztályosoknak lett volna, nem hirdetünk eredményt...De egy tinédzser igenis legyen tisztában azzal, hogy ha valamit csinál és az nem jó, akkor tudja meg! El lehet mindent mondani finom kritikával is, de ez sincs meg....
Nekem is voltak olyan helyzetek az eddigi életemben, amikor bizony a helyrepofozó elégtelen tett helyre évekkel később! Gimnáziumban 12. félévkor megrántottak matekból (hozzáteszem a matematika soha nem volt az erősségem és a gimi ahova jártam az ország egyik legerősebbje volt reál szinten), a cerka félévkor fejmosás volt az érettségimet 4-esre abszolváltam és az egyetemen az összes matek és statisztika tárgyam 4-5-el lett meg, mert tudtam, hogy jobban oda kell figyelni órán meg lehet kicsit többet kell tanulni rá! Ilyen egyszerű!!
Egy másik észrevétel a fiatalok mentális állapotát illetően: Nagyon nagy Svédországban a válások aránya, és szerintem ez is nagyban közrejátszik a magas öngyilkossági számokban! A svéd szülők, ha nem élnek együtt amikor Náluk van a gyerek nem figyelnek oda igazán a gyerekre, csak azzal vannak elfoglalva, hogy adjunk meg Neki mindent, de hogy valójában a gyerek hogy érzi magát az nagy ívben le van tojva...Nincs még gyerekem, de véleményem szerint nem egy hímestojásként kell bánni egy gyerekkel, és igenis ha kell, egy szülőnek, tanárnak kutya kötelessége megmondani, hogy fiam/lányom ez így nem megy...Máshogy soha nem fogja megtanulni, és ahogy evergo mondta soha nem lesz így felkészítve a gyerek arra, hogy bizony az iskola után egy (Hofit idézve) "piacorientált" világban nem a jatteduktiget szajkozó emberek fognak téged alkalmazni!
Szomorú, hogy itt Oskarshamnban 7 hónap alatt amióta itt vagyok 3 14-16 éves gyerek lett öngyilkos, és ebből kettőről lövésük sincs, hogy miért tehette, néha úgy érzem, hogy ebben az országban bizony legbelül legalább annyira komoly gondok vannak, mint amennyire kívül virágzik!
Szóval ez a véleményem erről a tehetségkutatóról körülbelül, meg most kaptatok egy kicsit komolyabb véleményt meg kritikát is Svédországról, mert annyira nem mindig vagyok annyira kölyök, mint amennyire látszom!
A következő hétvégén a francia pajtással úgy döntöttünk, hogy teszünk már sokadszorra egy kirándulást Kalmarba! Gyönyörű ez a város tavasszal, de ezt inkább majd vizuális formában mutatom meg Nektek, mert sajnos ahhoz nem értek, hogy a jácintok virágzásának gyönyörűségét szöveges formában osszam meg veletek, Jókai még nem vagyok! Viszont sikerült életem leggusztustalanabb és legszarabb ételét elfogyasztanom a hétvége alatt! (Najó talán nem a legszarabbat, mert azt hiszem a majonézes babos tésztát nehéz überelni ;);)) Történt ugyanis, hogy látogatást tett Kalmarban két önkéntes csaj és az egyik vegetáriánus volt és a másik gáré kitalálta, hogy csináljunk brokkolis tésztát szósszal! Fradista létemre utáltam és a francia gyerekkel lopott egymásra fintorokkal és visszafogott befele fojtott röhögések, röfögések közepette legyűrtük valahogy a kaját, de a mai napig emlegetjük azt a gasztronómiai remekművet, amit a kedves cseh leányzó rittyentett Nekünk aznap ebédre! A héten voltam Malmöben és Koppenhágában, de azt hiszem az a következő poszt témája lesz, mert késő is van, és tartogatni kell Nektek is a storykat! Ígérem hamarabb jelentkezek, mint tettem azt most! Legyetek jók és lélekben azért már készüljetek a visszatérésemre, mert sajnos „nemsokára” megyek haza!

2009. május 3., vasárnap

Vasárnap

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ nem bírom megállni, hogy ezt a videót ne tárjam elétek kedves olvasók! 2 napja ezen sírok akárhányszor hallagatom meg! Fogadjátok szeretettel és próbáljátok meg vizuálisan, fonetikusan, és hangszerelés szempontjából felfogni ezt a csodát!!!!


Jah még annyi, hogy aki nem olvasta volna a tegnapi bejegyzésemet a londoni képek a diavetítésre kattintva elétek tárulnak!

2009. május 2., szombat

London képekben

Kedves Mindenkik!
Tudom, hogy nagyon szép az idő meg tavasz van, és inkább kinn lennétek, de vessetek egy pillantást a londoni képgalériámra, mert nagyon sokat szenvedtem vele, hogy elétek tárhassam! Köszönettel és üdvözlettel maradok továbbra is írnokotok, krónikásotok: A Tunya
Amúgy meg a régi képgaléria eddigi svédországi képeimmel a http://picasaweb.google.com/tunyaisverige cím alatt fut, csak betelt a cucc és kénytelen voltam egy újat csinálni aminek stílusosan és fantáziadúsan a http://picasaweb.google.com/tunyaisverige2 nevet adtam!

2009. április 23., csütörtök

God ?Save? the Queen


A tűkön ülőknek, az érdektelenek, a résztvevőknek, az otthon ülőknek, a partyfaceknek, a kíváncsiaknak, azoknak akik tudnak és szeretnek élni és azoknak akik kevésbé, a barátaimnak, a spanjaimnak, az engem szeretőknek, és nem kedvelőknek, a neutráloknak, a hűséges olvasóknak, az épp csak beugrottaknak, meg mindenkinek aki épp ezeket a sorokat olvassák! Always Tunya blogja! Vágjunk is bele a londoni beszámolónak, amit az előző postomban ígértem Nektek!
Szóval ott tartottunk Kedveskéim, hogy sikeresen megérkeztem és a Viktóriáról elzúztunk D-ék albijába! Soha nem esett még annyira jól kaja és zuhany, mint akkor, mert az utazás napjainak megvannak azok a hátulütői, hogy az ember nem eszik rendesen és mondjuk ki: Büdös lesz! Az alvással sem voltak gondjaim, a faja kis 2000 barra fújt matracon.
Egyébként a lakásról pár szót! Furcsa volt Nekem, az egész londoni tartózkodásom alatt, hogy a lakások méreteihez képest mennyien tömörülnek egy-egy lakóépületben. Simán el tudod képzelni, hogy egy házban 6-7 ember zúz Veled együtt. De ez a ház tök jól nézett ki, bár a szoba itt is kicsi, de tiszta, szép, szóval tipp-topp.
Pénteken Gáborral felkerekedtünk, hogy elmenjünk a régi albijukba elhozni a meccsjegyeket és itt ért az első, de közel sem az utolsó sokk Londonban a közlekedéssel kapcsolatban. Nagy naívan amikor felszálltunk a buszra, megkérdeztem Tőle, hogy hány megállót megyünk…..Borzasztó hülye kérdés volt, mert egy órát utaztunk a helyijárattal! Azt mondanom sem kell, hogy ezen a járaton közel sem az angol lordok utaznak, hanem általában a turbánerdő közepében vadászhatod az ülésen hagyott kebab darabokat afróhaj tincsekkel tűzdelve, vagy esetleg pakisztáni bébi végtermékét csodálhatod szolidan pelenkába csomagolva…….Amikor leszálltunk a környék sem egy olyan helynek tűnt, ahol a Downing street 10 fekszik, és eután jött a megasokk, a régi albérlet, úgy a maga valójában…..Hát maradjunk annyiban, hogy óriás respect Nektek, hogy lehúztatok 2 hónapot, az biztos, hogy a Mr. és Miss cockroachhunter címet méltán érdemeltétek ki. Mindegy a jegyek megvoltak és patkányharapás nyomok sem voltak láthatóak rajta, szóval vissza is mentünk ””gyorsan”””” a belvárosba, hogy találkozzunk D-vel és az én imádott Kennymmel illetve kedves és örök humorbonbonokat tarsolyában tartogató Bihari úrral. Egy nagyon kedves meglepetést tartogatott Zsófi barátném, mert titokban odahívta magához egy szintén nagyon kedves régi Canyonos ismerős ismerősömet Kata személyében!
Szóval elindult a csipet-csapat megnézni Oxford streetet, ami engem tisztára a Kossuth utcára emlékeztetett, najó talán picit nagyobb, de árnyalatnyi a különbség tényleg. Mindezek után mi következhetett volna, mint a jól megérdemelt esti sörözés a Sohoban, ami nem volt egy egyszerű történet, mert az angolok pénteken meló után egyből kőkemény megszállás alá veszik a pubokat és nem egy egyszerű történet helyet találni, de természetesen Nekünk sikerült és már csorgott is a Guiness lefelé porzó torkomon. Mocsok jó sörök vannak egyébként Angliában és a pubok hangulata több mint megragadó. Egyszerűen csalogat, hívogat, bíztat, hogy igyál bennem fiam jó sokat! Másnap D-vel tettünk cipőnéző körtúrát és sikerült az álom cipőmet amit Stockholmban 1300 koronáért kinéznem, kevesebb mint féláron megvennem, és melegen ajánlom mindenkinek, hogy aki Londonba látogat, tessék üres bőröndökkel menni és kicsit több pénzzel a tervezettnél, mert nagyon faja cuccok vannak tényleg szotyiért! Délután felkerekedtünk egy kicsit nézelődni a kötelezőket, Big Ben-t, London eye-t, Westminstert megnézni, de nappal nem nagyon jön be Nekem, mert mocsok sok a turista, már márciusban is és nem tudsz nagyon álmélkodni, nézelődni meg hasonlók. Az este az egészen más tészta, de arról még lesz szó.
Vasárnap hát az, kőkeményre sikeredett, délelőtt délután elfoglaltam az új szállásomat. Este pedig Vixy barátommal találkoztam, akit megkértem, utazásom előtt, hogy azért vezessen már bele egy kicsit a londoni éjszakai életbe. Hát sikerült, nem kicsit……1-től 7-ig Fabric London….Ennyi…..QQQQQRRRVVVVVVAAAA JÓÓÓÓÓÓ VOLT, végre kicsit kitörni önmagamból! Reggel 7kor már annyira vakított a nap, hogy bizony kellett a napszemüveg is! Nagyon elfáradtam a sokmindenben szóval a hétfői nap délutánját a chilloutnak szenteltem kifacsart citrom állapotban, Spongebob brain feelingel…..
Kedden egyedül ellátogattam a mindenki által ajánlott Campden Townba….Gyerekek…It is a must to visit in London! Hatalmas feelingje van ennek a mini hippi-punk-művész negyednek! Mindenfelé extrémebbnél extrémebb üzletek, shoppok, hihhetelen cuccokkal és leírhatatlan hangulattal! Délután kimentünk Kennyvel és D-vel felhőkarcolókat nézni Greenwichbe illetve elfogyasztottam életem első brit fish&chipsét…..Nagyon nem kellett volna, inkább maradtam volna a steaknél…PFFFÚÚÚÚJJJ! Gusztustalan, íztelen, ecette lmegpróbálom a fost feltuningolni feeling! Nem csodálom, hogy az angol konyha híresen szar…Greenwich is gyönyörű, rálátsz az egész városra és óriási park van körülötte mókusokkal, akik ha van nálad akármi kaja akár a kezedből esznek.
Este D-vel mentünk be a városba megnézni mindazt, amit nappal már láttunk. Na London éjszaka lélegzetelállító, de ezt majd a képek fogják bizonyítani igazán…Ujjujjjjujjj! Csak ámultam, bámultam, mint a 10 éves az első szőrökre a pöcsén! Nagyon meredek! Nincs annyi kósza turista és teljesen más képét adja a város! Szerda volt talán volt a nap, amit legjobban vártam az egész utam alatt, és természetesen eljött ez is! Tunya 10-12 éves álma vált valóra! Aki nem ismer annyira, annak elárulom, hogy az angol EB óta, ami tudvalevőleg 1996-ban volt, én kőkeményen a háromoroszlános válogatottnak szurkolok, persze ezentúl már a három koronás sárga trikós egylet is kedvenc lesz, de ez már más kérdés.
Kihagyhatatlan volt tehát egy meccs a futball őshazájában, és hála istennek még februárban megnéztem a válogatott naptárát és mitadisten az angolok VB selejtezőt játszottak a Wembleyben április 1-jén az ukránok ellen! Tehát már meg is volt mire megyek! Én egész nap tűkön ültem, álltam, mentem és szegsény Dééket kiidegeltem, hogy menjünk már, menjünk már, inni akarok és természetesen ők meg húzták az agyamat, hogy gyalogoljunk, meg parkot nézzünk, meg mittomén. Szép volt minden, de qrvára nem kötött le semmi, mert már ott akartam lenni! Aztán amikor 4 körül megérkeztünk a Wembley-park megállóba szemem elé tárult A STADION, leírhatatlan látni kell….Indulás volt tehát, a meccs előtti kötelező bemelegítésre egy angol sportpubba, ahol az udvaron egy óriási sörsátor felállítva és benn, kinn tele a derbire melegítő szurkolókkal! Ittunk mi is becsülettel oszt indulás a stadion felé. Minden lépéssel, ahogy közeledtünk a Szentély felé Nekem egy mértékegységgel ment fel a vérnyomásom, amikor odaértünk a lelátóra én bevallom elérzékenyültem, a hideg, meleg, langyos minden futkosott a hátamon és nem hittem el, hogy itt vagyok. Egy álom vált valóra életemben! Természetesen a God Save the Queent együtt üvöltöttem, énekeltem a közönséggel! A meccs maga fantasztikus hangulatú volt, szerintem kevés olyan hely van a világon, ahol egy ilyen érzést át lehet élni! Nyertek is az angolok 2-1-re és nagyon gyorsan elment a 90 perc. Hihhetelen volt a stadion milyen gyorsan kiürült, de aztán szemeink elé tárult a látvány, ahogy a 88000 ember kilométeres folyamban araszol a metrómegálló felé. De természetesen meg van szervezve az egész, mert a lovas rendőrök folyamatosan szakaszosan engedik át a népet. Felejthetetlen élmény volt az egész este….
Csütörtökön megérkezett az informatikusok magyarországi koronázatlan királya, csiszolatlan gyémántja is Londonba és Vele és tesójával Ritával fogtunk bele egy kis városnézésbe. Elmentünk a Buckingham palotához, ahol a londoni tartózkodásom legnagyobb csalódása fogadott és innen üzenem Örzse asszonynak, hogy tehet egy szívességet… Mi az hogy nem tudsz a madárfészekfejű őrökkel fotózkodni, meg ””lefingani”” őket úgy, hogy a szemük sem rebben? Meg mi az, hogy nincsenek madárfészekkalaposnemlátokkiasitykomból őrök egyáltalán? Borzasztóan fel voltam háborodva, mert ugye minden filmben azt látod, hogy ezerrel lehet Velük akármit csinálni ők csak állnak ott mint egy sóbálvány és a fülük botját sem mozgatják. Kamu!! Uri Geller biztos megint varázsolt valamit, eltűntette őket vagy elnyomott két múkoggyot vagy én nem tudom…..Este sikeresen egy 3 órás happy hour keretében lecsúszott X koktél is, szóval másnap kicsit kótyagos volt a fejem, amikor találkoztunk István barátommal, meg két szintén IT tudorral, hogy VIDÁMPARKBA menjünk, igen így nagy betűkkel, nem ám vurstliba, mint ami Budapesten van!
A vonaton elém tárult életem legnagyobb Grand Canyona, ami nő szájában lehet! Emberek, ha látattok, már fogazatot, ahol a két felső középső fog között akkora távolság van, hogy azt még Gebre Sellasiének is becsületére válna lefutni, akkor el tudjátok képzelni, miről beszélek, ha nem akkor érdemes elutazni Angliába, mert nem egyedi esetről van szó szerintem, bár ennyire nehéz és nemes prédát még az angol menyecskék között is nehéz találni! Ezután a könnyfakasztó élmény után meg is érkeztünk a Thorpe Parkba. Én végig úgy éreztem magam, mint egy emberke a Roller Coaster Tycoonban, és folyamat attól féltem, hogy fölém nyúl egy óriási csipesz és belecsűr poénból a közeli tóba és megfulladok, és megfizetek azokért a tettekért, amiket néhány látogatómmal én tettem poénból a játékban! De úgy látszik szerencsém volt, és hányástócsát sem láttam, szóval biztos van elég takarítójuk (ez Nekem mindig a gyengém volt, hogy tisztán tartsam a parkot)! Amúgy meg iszonyat jó rideok vannak a parkban, egy kivételével az összesre felültem és nagyon megért mindenhol kivárni az 1, 1,5 órás sorokat! A következő park, ahova megyek az Dániában lesz, szóval lesz összehasonlítási alap. Esti progiként pár sör mellett baromi jó beszélgetés után összefutottunk a Déékkel, és miután István barátom fáradt volt nélküle folytattuk a partyt egy átlagos klubban egészen 3-ig amíg goodbye-t nem mondtak Nekünk!
Szombaton a Science múzeumban voltam, ami iszonyat érdekes és bazi nagy és ingyenes, mint általában minden nagyobb állami múzeum Londonban, szóval ha ott jártok érdemes, és ajánlom, mert tényleg jó cuccok vannak benne!
Este sörözéses dumálos lazulós estét tartottunk Ritánál, mert nagyon el voltam már addigra fáradva……No Neki, iszonyat faja lakása van, nagy, tök jól berendezett, elkülönített a többi lakótól! Nem csodálom, hogy lakberendező akar lenni! Egy ilyen pecóban szívesen laknék Londonban mondjuk! Másnap Campden Town megint, kis vásárlás, iszonyat jó inget vettem, mert azt a helyet nem lehet elhagyni úgy, hogy ne vegyél valamit! Este átmentem még elköszönni Kennyékhez és búcsút intettem D-nek is és hétfő reggel 6 kor már a Skavstára tartó gépen ültem!
Azt a napot nem kívánom senkinek gyerekek….A lakásból elindultam 1-kor, hogy a hajnali 3-as reptéri buszt elérjem, várakozás a reptéren, 9-kor Svédországban, viszont a buszom csak délután fél 4kor ment Nyköpingből Oskarshamnba vissza! Mint egy zombie úgy néztem ki, amikor hazaérkeztem….. Egy kicsit azt bánom csupán, hogy a Londonban élő távoli rokonokat nem sikerült meglátogatnom, de annyira remek vendéglátóim voltak, hogy nem adtak esélyt rá Ez volt tehát a big trip Londonba zanzásítva! Iszonyatosan jól éreztem magam, nagyon pezsgő és gyönyörű város London egy turistának, de élni nem hiszem, hogy tudnék ott! Ahhoz Nekem, Svédországhoz képest túl zsúfolt, de persze ki tudja mit hoz még az élet!
SZERETNÉK CSUPA CSUPA NAGYBETŰKKEL KÖSZÖNETET MONDANI A BARÁTAIMNAK, AKIK VÉGIG LESTÉK MINDEN ÓHAJOMAT SEGÍTETTEK, VELEM VOLTAK ÉS FELEJTHETELEN 10 NAPOT VARÁZSOLTAK NEKEM ANGLIA SZÍVÉBEN! EZER KÖSZÖNET: D, GÁBOR, KENNY, ZSOLTI, KATA, VIXY, MR. IT, RITA NEKTEK!!!!!!!! Egyszer, ha felnövök megpróbálom meghálálni! Végül, de nem utolsó sorban egy jó tanács: Ha Angliában jártok messze kerüljétek el a barackleveket, mert néha nem azok amiknek látszanak! Rosszul lehetsz igenis másnap akkor is, ha 1 óra alatt megiszol egy liter ””””üdítőt”””””! Képek soon…..

2009. április 10., péntek

Boldog Nyulat!



Hát újra itt csak Nektek, csak most egy nagyon hosszú bejegyzést fog tojni a nyúl! Évezredek óta nem írtam semmit, aminek nem az az oka, hogy meguntam volna a blogolást, vagy nem akarnálak titeket értesíteni az itteni dolgaimról, de nagyon-nagyon sűrű volt az utóbbi két hét! Rengeteg élménnyel, pozitívval, negatívval, neutrállal, szóval pupillákat tágra, agyakat felkészíteni vágjunk is bele! Talán a legutóbbi bejegyzésemben mondtam már, hogy kedves szüleim látogatást tettek itt fenn északon kis városomban! Számukra nem indult túl kellemesen a kirándulásuk, mert a Wizzair gép amivel jöttek 4 órás késéssel indult el Budapestről. (Így utólag örülhetnek, hogy egyáltalán elindult a gép, mert ugye sűrűn lehet mostanában olvasni mindenféle fórumokon, hogy a magenta-fehér társaság bizony ott-ott hagyogat utasokat Európa különböző országaiban, illetve 12 órás késéseket produkál!) Szerencséjükre a Budgetnél megvárták őket a Skavstán és megkapták a rendelt Opel Corsa helyett a világ egyik legkisebb kocsiját ami inkább hasonlít egy rokkantautóra, vagy egy 1:18-as méretarányos matchboxra és Kia Picanto névre hallgat! Stockholmban töltöttek egy napot, ami elmondásuk szerint nagyon tetszett Nekik, amit tényleg nem csodálok, mert Nekem is a kedvenc fővárosommá avanzsálódott a svéd kapital…
Pénteken értek le hozzám este 9 körül, volt nagy örömködés, kollégáknak bemutatás, és már az első nap belekóstolhattak a svéd konyha két remekébe! Az egyik smörgåstårta névre hallgat, és ezt általában különleges alkalmakkor eszik az északi pajtások egy torta formában összemixelve hal, krumpli, rák, tojás, majonéz és még sokminden más de ha a nevére kattintotok megláthatjátok hogy néz ki! (Nekem meg a francia srácnak is szülinapja volt, szóval ez volt az egyik ajándék, a másik pedig princessintorta volt, ami nem tudom, hogy van e otthon de nagy kedvenc lett el kell hogy mondjam.)Továbbá ajándékba kaptunk egy hajvágást, mert mindketten inkább hasonlítottunk a Flintstones 3 castingjáról jött kőbányász statisztára, mint XXI. Századi emberre.
Szombaton lementünk Kalmarba, hogy megünnepeljük a jeles eseményt, de életünk legszarabb ””buliját””” sikerült produkálnunk. Illetve nem Nekünk, hanem azoknak az embereknek, akik elvileg jöttek volna Velünk együtt ünnepelni. Meg is beszéltük a kölyökkel, hogy ezentúl mi is nagyon meg fogjuk válogatni kinek a születésnapjára jövünk le, meg kiére nem. Vasárnap anyuék megnézték Kalmart Velem, meg egy kicsit a környéket, de nem fogtak ki túl jó időt a szülők.
Hétfőn a főnökasszonyomtól kimenőt kaptam, hogy mutassam meg az ősöknek itt a környéket, ami szerintem nem sikerült rosszul. Kedves édesanyám az egész itt tartózkodás alatt gyakorlatilag úgy pörgött, mint egy Corvette, amire a Challenger űrhajó rakétáit szerelték. Hétfőn is mindenhol meg kellett állni fotózni, mert milyen szép a tenger, meg természetesen úton-útfélen elhangzott a mondta hogy a lányokat (tesómékat), mindenképpen hozzad ki majd ide és a többi…..Kedden is kirándultak ők, én már dolgoztam, bár az rejtély számomra, hogy itt mi a jó istent tudtak egy hétig nézegetni!
Szerdán lementek Ölandra és este egy meglehetősen díszes társaság gyűlt össze anyuék lakásában, ahol Viktor barátom tiszteletére anyu lángost sütött, és előkerült édesapám házi kerítésszaggató rettenetes törkölye is, ami nem kis meglepetésemre szerintem ízlett mindenkinek. Aztán eljött a csütörtök anyuék számára a hazautazás, de számomra pedig az oly régen várt vakációm ideje, mert Londonba utaztam nagyon kedves barátaimat meglátogatni, akik úgy döntöttek, hogy nem tipródnak otthon tovább, nekiveselkednek a XXI. Századi magyar ember aranylázának és külföldön próbálnak szerencsét. Én nem voltam még soha Albion ködös fővárosában, szóval gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal!
Az ő gépük kettőkor indult, az enyém fél hatkor. Igazából az utazásom el sem kezdődött még, a gondok már a reptéren jelentkeztek. Kedves Barátaim, ha rám hallgattok utazásaitok során, messze-messze elkerülitek a Ryanairt! Most utaztam először velük és csak akkor fogok még egyszer, ha tényleg nincs más lehetőség. Kezdjük azzal, hogy csak 15 kilót csekkelhetsz be, náluk ellentétben az összes más fapados járattal, ahol mindenhol minimum 20 kiló a határ, de van olyan is ahol 40 kilót is felvihetsz a gépre. Mindegy 17 kilóval mérlegeltem és azonnal küldtek is fizetni a plusz két kilóért!
Megjegyzem bármikor, bárkivel is repültem eddig plusz 2 kilóra soha nem fizettem rá, mert ez általában belefér még….Hát náluk nem, és természetesen csak náluk van az is, hogy ha túlsúlyos vagy nem sávonként fizetsz pl (1-6 kg X EUR), hanem kőkeményen kilónként verik Rád a sarcukat, és baromira nem keveset, mert én a plusz 2 kilóért 35 Eurót hagytam ott, amiből könnyen lehetett volna 55 is, ha a pultos hölgy nem szól Rám (hiába Svédországban vagyunk), hogy ha készpénzzel akarok fizetni akkor plusz 20 EUR, így bankártyával rendeztem a dolgot. Szóval nagyon megadózatattak a köcsög írek, most már igazából kezdek hinni a leprechaun mesékben…..Remélem kedves Ryanair jóóóóóll szaglottt az ÉÉÉÉNNN aranyam.
De ezzel még a reptéri kálváriának közel sincs vége…..Következett a kézipoggyászos cirkusz. Elvileg 1 kézipoggyász lehet Nálad! Megjegyezném itt is, hogy sehol nem szóltak eddig még olyan dolgokért sem, hogy hátizsák, gurulós bőrönd, plusz notitáska….Sehol!!! Ryanairéknél MÉRLEG van a kézpoggyászos kapunál és súlyoznak ott is kőkeményen. Rárakom a kisgurulósomat, 9,5 kiló, mennék tovább, erre beszól egy ork, hogy Nálam 2 kézipoggyász van! Nézem magam, mondom hol?? Hát hogy ott van az oldalamon a laptop táska, és hogy az is egynek számít….Pakoljam be a bőröndbe a gépet, de akkor az ugye már több mint 10 kiló és akkor azt adjam fel milliókért….Itt szakad el a cérna Nálam és nekiálltam kicsit emeltebb hangon beszélni a fickóval, hogy azért bohócot ne csináljon belőlem. Erre mondta, hogy hagyjak itt valamit…Mondom mit a notit? Esetleg 10 x ezres pulóvert vagy farmert? Erre odahívott egy kollégát és kitalálták, hogy akkor csak a laptoptáskát tegyem el és a gépet fogjam a kezembe és akkor az már úgy jó lesz….
Baromira nem értettem mi a különbség a kettő között, mert egy laptoptáska akkora kb mint egy laptop, szóval értelme semmi….Arra megy ki ez az egész játék, hogy minél több pénzt gomboljanak le a kedves utasról…Az már meg sem lep, hogy ők az első légitársaság akik 1 fontot akarnak elkérni a gépeiken a WC használatáért…..Gusztustalan….Elhiszem, hogy fapados, meg mittomén, de én úgy érzem mindennek van határa. Mindegy ezt nem is akarom tagolni tovább, mert azért nem határozta meg a londoni utamat.
A Stanstead-en szálltam le onnan körülbelül 1,5 óra a reptéri transzfer és már ki is rakott a busz a Victorián, ahol egy kicsit kellett várnom csak a Dórira meg a Gáborra, akikkel utána elnavigáltunk egy kis mini night tour után a kuckójukba. Én az első pár napban nagyon meg voltam illetődve, mert nagyon más volt Nekem ez a közeg. Körülbelül úgy mint egy balatoni ponty, aki karácsony előtt kerül kifogásra és becsűrik egy Tesco akváriumba…….Nagyon nagy ez a város gyerekek, és nincs tered…Egy ilyen kölyöknek is, aki imádja a nyüzsgést, meg ha történnek körülötte a dolgok, Svédország után baromira nem egy egyszerű történet London. Nagyon nem érted!!! A beszámoló teljes valójában jön a hétvégén mert rá fogok érni és leírom Nektek majd jól, misokminden történt…Mert történt!!!